2009. január 4., vasárnap

Új év - Újévi Hangverseny

Sajnos egy cseppet sem értek a komolyzenéhez, próbálkozom én, hisz nagyon szeretem, de ha hallok valamit nem kiálltok fel, jé ez Beethoven, még akkor sem ha sokadszorra hallom. Igazából semmi érzékem a zenéhez (sem), de talán ezért mérhetetlen a rajongásom iránta.
Január 1-én a Müpában megint csodában volt részem. A Londoni Filharmonikus Zenekar Fischer Ádám vezényletével Haydn Teremtését adta el. Csodálatos volt, tökéletes indítása egy új évnek, Isten megteremti az embert, megteremti Ádámot, majd Évát, mindez zenében, fantasztikusan interpretálva. Idén 200 éve halt meg Joseph Haydn, biztos vagyok benne, hogy az év során még rengeteg Haydn darabot lehet majd hallgatni országszerte, ha lesz rá lehetőségem meg is teszem kívácsi vagyok miket alkotott még ez az osztrák úriember.
Az előadás engem lenyűgözött, az első tétel után mögöttem valaki felsóhajtott "hát ez eszméletlen", nekem is ez, vagy valami hasonló jutott eszembe. A zenekar úgy működött együtt ahogy kevés zenekar tud, és Fischer Ádám is csodás volt, már nézni is élvezet őt, annyi energia és lelkesedés van minden mozdulatában. A kórus pedig nem mindennapivá tette az előadást, minden megszólalásuk gyönyörű volt. És a szóló énekesek, amikor a tenor, Bernard Richter hangja felcsendült, igazán megborzongtam. Végül persze potyogtak a könnyeim, én már csak egy ilyen érzelmes lány vagyok. :-) A közönség tombolt a végén, el sem akarták engedni a zenészeket. Kár, hogy a ráadás elmaradt. Persze már megint volt egy réteg, akik rohantak az autójukhoz, hogy a garázst elsőként hagyhassák el. Utálom ezt a típust, eljön, valószínüleg kötelesség, társadalmi elvárás, de a végén még azt se várja meg hogy a művészek meghajoljanak.

1 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lehetett! Micsoda zenei élmény! Nem csodálom, hogy meghatódtál. A zenéhez én sem értek, de én is nagyon szeretem:), a komolyzenét különösen.

    VálaszTörlés